Anatómia

Nem vagyok művész, költő, író.

Nem vagyok tudós, orvos, bíró.

Csak egy néző,

hallgatom és nézem,

miket ecsettel az előadó,

a bársony színpadon.

Fej

Csak egy fej, benne

ideghálók és huzalok,

rendek és káoszok,

vörös húsos idegen,

rántja a szálakat egybe,

ő a bábos, irányít mindent,

mi csak, a nézőközönsége.

De ez nem csak egy fej, benne

életre kelnek vágyak és félelmek,

álmokat hoznak innen,

itt lehetsz te és bármi,

nem zúzva össze álmaid,

te irányítasz mindent,

mi is alkotunk veled.

Kezek

Csak kezek, bennük

csontok és porcok

rendek és káoszok,

akaratlan merev gyilkosok,

tesz, vesz és teszi a dolgot,

ők a hűvös végrehajtok,

mi csak, a nézőközönsége.

De ezek nem csak kezek, bennük

ott van a szeretet, érintsd meg,

érezd meg, ahogy él a teste,

ott van az alkotás, fogd meg,

érezd meg, hogyan alakul ki,

ott van a játék, játsszad el,

érezd meg, mi is játszunk veled.

Mellkas

Csak egy mellkas, benne

szervek és vérfolyók

rendek és káoszok,

lüktető lihegő lurkó,

síkit ha a fáj, fájlal mindent,

ő a bíró és megsúgja a véget,

mi csak, a nézőközönsége.

De ez nem csak egy mellkas, benne

 a lég, frissen jött édes levegő

éltető színtiszta bűvölet,

a dobbanás, első percekkel

soha nem látott szerelemmel,

 mi is lélegzünk, a hűsítő fuvallatban

mi is érezzük, a belső ütemben.

Lábak

Csak lábak, bennük

zsírok és izmok,

rendek és káoszok,

menetelő parasztok

kik mindig parancsra halnak,

szívük bátor, de könnyen törnek,

mi csak, a nézőközönsége.

De ezek nem csak lábak, bennük

a tisztelet él, ha kell leborulnak,

imára döntik magukat, bízva

a mindenség erejében,

máskor erejükben bízva,

felemelik a legmagasabbat,

 a legnehezebbet, mert hisznek magukban

és mi bennük hiszünk.

Talán nem vagyok művész, költő, író

sem nem vagyok tudós, orvos, bíró

De lehetek ember, ki tanul belőle

 és megérti őket,

miket az élet ír meg és előadja,

a földi por és mennykő színpadon.