Az első Challenge-ről

Nézz fel az égre

és várd.

Nézz le a földre

és éld át.

Lehetsz kicsi,

vagy nagy,

az érzés megmarad.

Károk.

Szilánkok.

Darabkák a homokban,

így épül fel önmagad.

Nézz fel az égre

és várd.

Nézz le a földre

és éld át.

Egy út van csak,

dönts balra vagy jobbra,

mindenki másfele,

rebbenők,

sietők,

mindenki szerte széjjel,

de bejárjuk az ösvényeket,

ismerős képeket idézet fel,

mert már jól ismerjük,

a sarkon,

a kanyaron,

meglátjuk és nézzük,

majd tovább is megyünk.

Nézz fel az égre

és várd.

Nézz le a földre

és éld át.

Egy után,

jön a többi.

Ki lesz az elején

és ki marad a végén?

Ki az első? Ki a többség?

Válasszunk egyet,

mindközül csakis engem!

Adjon irányt,

mutassa az utat!

Adjon esélyt,

életünkhöz célt!

Adjon reményt,

hogy mi…

Mi legyünk!

Változik minden,

változunk mi is vele.

Az irány az övé lesz,

reményből rakjuk alá,

lépéseit követjük,

kezünk - lábunk őt szolgálja,

döntésére ölünk.

Alatta a vénák elpattannak,

vérző nyomokat hagy hátra.

Lesz ő.

Mi meg az út,

amin jár.

Nézz fel az égre

és várd.

Nézz le a földre

és éld át.

Hittem nektek,

de csalódnom kellett,

kenyeret, bort és még több

ígéret,

egyik sem volt elég nektek.

Hittem bennetek,

de hibában éltem,

siker, öröm és még több

csoda,

nem ismeritek a szót sem.

Hittem magamban,

de nem kellett volna,

születés, élet és nyomok, hogy

léteztek,

nem becsültük meg semmit sem.

Mégis ma már megértem,

ember légyen az, ki

a földön nyugszik,

de a csillagokat akarja,

feje alá dugni.

Nézz fel az égre

és várd.

Nézz le a földre

és éld át.