Szex után - jelenetek az ágyból

 

 1. jelenet

A színpad sötét, a háttérben nyögések hallatszanak, férfi és női hangok egyaránt vegyülnek egészen a csúcsig. Közben a sötétben lassan ütemesen elindul a két szereplő és leülnek a színpad elejére és a villany felkapcsolódik, a hangok elhalkulnak. A férfin teljes pizsama, a nőn hálóing van rajta.

Férfi: (önfeledten mosolyog, majd párjához fordul) – Na milyen volt?

Nő: (cigizik, és unottan szív egyet, majd kimondja) – Volt már jobb is!

Férfi: - Áh, azt nem hiszem (és legyint egyet a férfi)

Nő: (megint szív egyet, rámosolyog és mondja) – Dehogynem.

Férfi: (érdeklődve kérdezi, némi kételkedéssel hangjában) –Igen, és mégis miben voltak nálam jobbak?

Nő: (szív még egyet) – Hát nézzük csak… (és elkezd számolni, ötölni, végül megkapva az eredményt, elégedetten szív egyet) mindenben (ránézz, és még egyszer kimondja most már határozottabban)- Igen mindenben.

Férfi: (elszomorodik, de aztán újra felölti mosolyát és megkérdezi párját) – Akkor újra megpróbáljuk?

Nő: (elgondolkodik, még egyet szív cigarettájából és unottan kimondja, mint akinek tök mindegy) – Miért is ne.

És ekkor egymásra néznek, és a színpad elsötétül.

(mindenegyes jelenet közben újra elhangzanak a nyögések gyorsan vagy lassan)

 

2. jelenet

Az aktus után elégedetten hátra dőlnek ágyukban, a férfi kifordul és próbál aludni, míg a nő a mobiljához nyúl, hogy tárcsázón.

Férfi: (visszafordul) Te meg mit csinálsz?

Nő: Hát szerinted?

Férfi: Felhívod Anita barátnődet, hogy csináljuk holnap hármasban?

Nő: (ránézz a férfire, aki közben elégedetten várja a választ rá) Csak szeretnéd, és ha tudni akarod, éppen Ildit hívom fel, hogy meséljek neki.

Férfi: (letéve a szexuális vágyáról, máris visszafordul a párnák közé, hogy aludjon) De fogd rövidre, mert holnap még fel is kell kelni.

Nő: (közben tárcsázta már barátnőjét, aki nagyon gyorsan fel is vette) – Na szia, bocs, hogy ilyenkor zavarlak, de csak mos fejeztük be a szexet. (a férfi erre felnéz, majd azt színlelve, hogy alszik, hallgatózni kezd.) Áh, dehogy is már alszik, ez nem bírja olyan sokáig, mint az elemeim.  (a férfi erre felhörren, a nő nem veszi észre és folytatja tovább). Hogy milyen a technikánk? Hát szerintem egy 10-es skálán, olyan nyolcasok lennénk, persze nem Mr. Ágyútűznek köszönhetően, aki nem tudja, hogy nem csak egy bejárata van az én vackomnak. (még egy horkanás az ágyból) Igen, tényleg Mr. Ágyútűznek nevezi, de megmondom őszintén most már értem, miért tartott csak 3 percig. (még nagyobb horkanás) Nem, nem hívtam még fel Zsoltot. És hogy miért nem? Hát azért mert most nem alkalmas. Igen tudom, hogy nála az átlag rekord szexben 45 perc és ez csak a minimum szint. Igen, hallottam már tőled elégszer, hogy amit a gatyája rejt az egy XXXL-es álom HD minőségben. (a férfi elkezd mocorogni és felül, majd elkezd tárcsázni a mobilján) Bocsi, majd reggel hívlak, valami közbejött. Nem, nem Zsolt, csak a barátom. Na, szia, Ildi! Puszi! (közben a férfi már is a füléhez teszi telefonját) Te meg mit csinálsz?

Férfi: (meglepődve) Én? Csak telefonálok.

Nő: De hát ilyenkor. És mégis kit hívsz?

Férfi: (közben már elkezdett telefonálni is) Igen. Igen a holnap jó lesz neki is. Csá!

Nő: Mi lesz holnap szívem?

Férfi: Hát én holnap este elmegyek valahova szórakozni, míg te addig is itthon mozizol.

Nő: Egyedül?!

Férfi: Dehogy is szívem, (közben rámosolyog) kettesben leszel az XXXL-es álmoddal.

Nő: (meglepődve a férfi tettén, elkezd nevetni) De hát miért?, mi jó származik belőle neked?

Férfi: Csak annyi, hogy neked is legyen jó estéd, amilyen az Ildinek volt velem tegnap este.

 

3. jelenet

A színpadon sötét van, az ágyon mozgás észlelhető, aztán a nő az örömtől felsikolt, majd a fények kigyúlnak. A férfi oldalára fekve, behunyt szemmel „aludt”. A nő felülve mosolygott ki felé kócos hajjal, háló neműjének mindkét pántja le volt esve a válláról.

Nő: Oh, istenem. Oh istenem. Oh magasságos istenem! Ez valami elképesztő volt szívem. (a nő partnere felé fordult, aki horkolni kezdett) Szívem? Jaj kérlek, ennyitől még nem fáradhattál ki. ( kicsit megbökte a férfit, aki erre felé fordult, a nő pedig kifeküdve az ágyon  széttette a végtagjait, minden egyes mondatánál levágta magát.) A tied vagyok! Most azonnal! Tegyél valamit, amit csak akarsz! Nem bírok várni! Tégy magadévá te állat! (felé nézett, mire az újra befordult) Oh nem már. (közelebb mászott és simogatni kezdte a hátát, majd a füléhez hajolt) Tudom, hogy te is arra gondolsz, amire én. És teljesen benne vagyok. Bár nem hiszem, hogy utána lábra tudok állni, de egyszer élünk szóval, mehet. (nagy horkantás, a nő erre benyúlt a takaró alá és megtalálva, amit keresett, hirtelen csalódás ült ki az arcára, visszafeküdt az ágy másik végébe és onnan mondta neki, karját összevonva) Hát már nem is szeretsz? Mit kell tennie egy nőnek manapság, hogy jól… ah hagyjuk.  (legyintett egyet)(elgondolkozott és egy ötlet kezdett. kialakulni a fejében, elmosolyodott) Habár van még egy lehetőségem. (lehajolt és benyúlt az ágy alá, mire alatta valami remegni kezdett és mozogni.) Ne, ne menj el, anyucinak kellesz, hogy jól… (nem érve el tovább, visszamászott az ágyba) aha, hagyjuk. (közben az ágy alatt még mindig remeg és mozog valami, majd hirtelen a férfi megszólalt.)

Férfi: Elővetted? (a nő csak hümmögött egyet)

Nő: Miért érdekel? (társa kinyitva a szemét felült és rá nézett)

Férfi: Csak úgy. (rázta a fejét, közben nagyban mosolygott a nőre, aki nem értette az egészet.)

Nő: De komolyan most, miért… (elgondolkozott és nagy mosoly terült szét az arcán.) Oh, te kis huncut. (erre a remegés abbamaradt alul, nőn csalódás, de a férfi közelebb mászott és nézni kezdte.)

Férfi: Van még valamink. (a nő nem véve a lapot, csak húzott egyet a vállán, míg a férfi a kezét megfogva a takaró alá tette, párja nem értette, mi történik.)

Nő: Most meg mit… ( rájött, és csábos mosolyra görbült a szája) Oh, már értem. (egymásra mosolyodtak és a férfi magukra húzta a takarót.)

Fény le, sötét, a színpadról újra felhangoznak a nyitó szavak picit változtatva a nőtől:

Oh, istenem. Oh istenem. Oh magasságos istenem! Oh igen! Oh nem! Vagyis igen! Oh!

 

4. jelenet

 A fény kigyúl. A pár egyenes háttal ül az ágyban, tekintettük merev, érzelemmentes.

Férfi és Nő: Szeretlek! (egymásra néznek, egy mosoly, majd vissza, arcukon újra semmi nem látszik)

Férfi: Imádlak. (fejével felé fordul) Életem legjobb szexe volt ez. És neked? (majd vissza ki a közönségre nézve)

Nő: Nekem… (férfi felé, közben ö-zik, gondolkodik a válaszon majd látva, hogy partnere feje megindul, kimondja, és egyből visszafordul) is!

Férfi: Szeretem, mikor ilyen őszinte vagy. (nő felé) Mint mikor mondtad, hogy ne vegyek fel zoknit az ágyba. (vissza)

Nő: Azóta már képes vagyok egyenletes lélegezni. (férfi felé) Most már csak a tüsszentéseddel kell valamit tenni. (vissza)

Férfi: Mire gondolsz? (nő felé fordul, és úgy marad)

Nő: Hát. (férfi felé és egy nagyot nyelve kimondja) a végén (egyből visszafordul.)

Férfi: (lassan visszahelyezkedik az alapállásba és előre nézve mondja) Rendben. (nő felé) Dolgozom rajta. (erre a nő felé fordul)

Nő: Ideje lenne. (letörli az arcát és egyszerre kifelé fordulnak)

Férfi: (közben is teljesen érzelemmentes az arc.) Teljesen bevadulok, mikor állathangokat adsz ki.

Nő: (először mekeg, aztán bee-zik, majd röfög egyet, utána férfi felé fordul) Vaduljunk be. (a férfi be)

Férfi: Becézgess.

Nő: Te állat! (nő kifelé fordul) Súgd a fülembe legmocskosabb vágyad.

Férfi: (felé fordul, és egy nagyot fúj a fülébe és kifelé fordul)

Nő: (hangosan felnevet, a férfi lassan feléje nézz, a kezét a szája elé teszi, de közben még mindig remeg a teste a röhögéstől)

Férfi: Eszedbe jutott egy jó vicc? (nő abbahagyja a nevesét, semleges arccal felé fordul)

Nő: Igen.

Férfi: Mi volt az?

Nő: Már elfelejtettem. (fejhangon felkacag és mind a ketten újra kinéznek, aztán mind a ketten befelé)

Férfi: Akarsz?

Nő: Nagyon! És te?

Férfi: Jah! (közben meghúzta a vállait)

Férfi és Nő: Szeretlek! (mondják egymásnak és újra kinéznek, a fény pedig lassan lemegy a színpadról.)

 

5. jelenet

A színpad megtelik fénnyel, az ágyban a nő két keze össze van kötve a támlához, a férfi éppen megcsókolja, egymásra mosolyognak, és még mielőtt kikötözné, egy mobil csengésére figyel fel. A férfi fejét az ügyfele és a hang között váltogatja, a csengés erősödik közben is a nő látva tehetetlenségét eldönti helyette.

Nő: Nyugodtan vegye fel. (a férfi halkan elnézést kér, lemászik az ágyról, a nő sóhajt egyet.) Én még el vagyok itt egy darabig. (tekintettével végigméri partnerét, míg az a földön lévő ruhák közül kiemeli telefonját és fölveszi.

Férfi: Halló tessék! (az ágy felé fordul mutatva ujjával, hogy csak egy perc, a nő mosolygott felé és figyelte tovább.) Igen, szia. (kezét a szája elé téve suttogta a telefonba) Tudod, most éppen dolgozom. Nem nagyon van időm… (elvette a kezét és a hallottakra felnevetett, jókedvűen folytatja) Azta, tényleg visszajöttél? (kis hatásszünet) Ezt meg kell ünnepelnünk. Mit szólnál a ma estéhez? (erre a nő felkapva a fejét megrántotta mindkezét, melytől zörögni kezdett az ágy, a férfi odanézve a telefont a mellkasához szorítva, szégyenkezve bocsánatot kért, aztán visszavette a mobilt.) Bocsi, a ma este mégsem tud összejönni. A holnap estéhez? Na, az tök jó lesz. (a nő türelmetlenségét kifejezve rántott egyet a béklyóin.) Oké, rendben, de most már mennem kell. Szia! (a telefont a zsebébe tette, az ágy felé fordult és mosolyogva nézett a nőre, szavai tele voltak vággyal.) Látom, valaki ma nem nagyon bír magával. (mellé mászott és kezével elkezdte kikötni a csomókat) De ahhoz, hogy megint lecsillapítsalak fizetned, kell. (a nő szólni akart, mire a férfi nadrágja remegni és csengeni kezdett.) Úgy látszik, ma nagyon kapós vagyok. (a partnerére kacsintott, aki egy mosolyt villantót, mely azonnal eltűnve unottan kezdte figyelni a továbbiakat, a férfi kivéve a mobilját leszállt, majd megállt az ágy mellett

Férfi: Halló tessék! Igen, itt, (halkabban mondja ki) Kötöző Jack. (újból megismétli, kicsi hangosabban) Kötöző Jack. (hallva a túloldalról, pedig már teljes hangerővel mondja ki) Kötöző Jack! (a nő kuncogott egyet és már a kezét a szája elé akarta rakni, amikor rájön, hogy még mindig ki van kötözve, sóhajt egy nagyot, unatkozik, és a lábát elkezdi lassan az ágynak csapkodni, közben a férfi tovább beszél) Igen én lennék az. (leül az ágyra, a nő abbahagyja és reménykedve figyeli, ahogy a férfi hátrafordul) Nem. Nem, szoktam bennem csalódni az ügyfelek. (visszafordul, a nő pedig még nagyobb tempóban üti a lábával az ágyat.) Szoktunk olyat is bár azt nem javaslom, ha hátpanasza van illetve, nem bírja a magasságot. Ehető van-e? Azt hiszem, be tudunk olyat szerezni, amikor önnek megfelelne. Rendben akkor pénteken. Viszlát! (kinyomja, a mobilt leteszi mellé és a lábdobogásra felfigyelve megragadja őket, bájos mosollyal az arcán mondva ki.) Csak nem sietünk valahova? (a nőben ekkor már dúl a harag, kigúvasztva a szemét rázza meg a köteleit.

Nő: Szerinted? (még egyet ránt rajta, melytől a partnere feleszmélve, gyors elnézések közepette újra neki lát kikötözni, amikor újabb telefonhívás zavarja meg őket, melyre a nő már felkiált, a férfi a kijelzőn a hívó felet nézi)

Nő: Előbb oldozz el! (a férfi arca a félelemtől elfehéredett és a társa elé teszi a mobilt.)

Férfi: A mama az. (a nő nem érti, miről van szó, miközben a férfi felveszi, és mellé fekszik le) Igen, itt vagyok. Jaj ne! Olyan súlyos? (a nő próbálva felhívni magára a figyelmet rázza a köteleit és halkan kérleli, hogy engedje már el, mire a férfi gyorsan kimászott az ágyból és a ruháit kezdi összeszedni, miközben beszél tovább) Jézusom! És az orvosok mit mondanak? Azonnal ott leszek! (megáll az ágy előtt) Csak ne menj sehova! Már is ott leszek! (és kirohan a takarásba, a nő pedig szólni sem bírva a döbbenettől néz utána, kimerevedik, és a fény kialszik.)

 

6. jelenet

Fény be és mindkét fél az ágyban. Ölelgetik egymást, csiklandozzák a másikat és persze nevetnek, közben a férfi megszólal.

Férfi: Annyira szeretlek! (csókolgatni kezdi a nyakát) Imádlak Anikó! (már a száját akarja megcsókolni, de a nő nem hagyja)

Nő: Mit mondtál? (a férfi ledermedt, a nő pedig ezt válaszként véve ellökte magától, dühtől tajtékozva karját keresztbe fonta a mellkasán) Ki az? (ránézett, a férfi értetlen arccal bámul rá, melyre még hangosabban rákérdezett) Ki az a nő?! Ki azaz Anikó?! ( a férfi érthetetlen szavakat mond, akadozik a hangja próbálta menteni a menthetőt, míg nem megemberelve magát megszólalt)

Férfi: Édesem, előtted nem lehetnek titkaim. (közben karját kitárta és a tenyereit összecsapta, kis hatásszünet) Anikó. (nagy levegőt vett) Egy csillag, melyet neked vettem. (a nő hitetlenkedő arccal néz rá és gúnyosan elmosolyodik.)

Nő: (egész testével felé fordul, lassan mondva ki, minden egyes szöveg részt, a kezével kísérve gesztikulál) Szóval azt akarod mondani nekem, hogy mikor együtt voltunk, te végig egy égitestre gondoltál, amit elneveztél Anikónak, ellenben a nevemmel, ami Zsuzsa. (ki hatásszünet, a férfi izgatott, a nő pedig fürkészve figyeli párja arcát) Már csak egy kérdésem van szívem. Honnan jött neked ez a név? (a férfi a száját nyitogatva próbál megfelelő választ adni, míg nem becsukva azt, megnyalja az ajkát és szavanként mondja ki)

Férfi: Mert a jelentése, kedves (eközben erre a nő felkapva a fejét egyre jobb kedve lesz és megkönnyebbül), bájos és Isten kegyelme. (már a párja szólni akar, de a férfi nem hagyta és ujját az ajkára helyezi.) Azért mert számomra mennybéli ajándék vagy, egy angyal, csodaszép szárnyakkal, meg a glóriával. ( a nő átöleli, és mint az elején, megint összebújva játszadoznak.)

Nő: Oh, drágám, én tudtam, hogy szeretsz (nevetnek és a nő az ajkához hajolva súgja bele) Én tigrisem, Ádám. (a férfi ezt meghallva felült és kérdőn nézett rá)

Férfi: Ki azaz Ádám? (a nő szólni sem bír, majd még mielőtt párja újra rákérdezhetett volna, ő elmosolyodik és átkarolja.)

Nő: Szívem. (a fejét maga felé fordítja, és úgy néznek egymás szemébe) De hisz te tudod, hogy ki azaz Ádám. (a nő bólogat, míg a férfi rázza a fejét a nem-re, ezt látva a hölgy elengedi, és megsértődve hátat fordít neki, a férfi megdöbben ezen és kezeit a vállára teszi)

Férfi: Most mi a baj? (a nő fejét hátrafordítja, és meglepett arcot vág)

Nő: Hogy mi a baj? (kis nevetés) Az édesem, hogy te soha nem figyelsz rám. (visszafordul) Mert akkor tudhatnád, hogy az Ádám, nem más, mint a…. ( nagy levegőt vesz még kezével mutogatva is, palástolja az éppen kialakuló szót) a szerelő. Akit ma délben hívtam át, hogy nézze meg a zuhanyzót. (kis szünet és teljesen befordulva, nézz szembe a férfival) Mert te még arra is képtelen vagy, hogy felhívj egy szakembert, nem hogy megjegyezd egy idegen nevét. (a férfi arcán meglátva, hogy még nem igazán győzte meg, hangja kissé akadozva, de folytatta.) Az pedig, hogy miért mondtam ki, az azért lehet, mert… (gyorsan felül és döbbent arcot vág, kezét a szája elé teszi, majd el) Úristen mennyi az idő? (a férfi is keresi a térbe, hogy hol lehet egy óra, míg a nő a takarót maga köré tekeri) Ne csak ülj ott! A szerelő, bármelyik percben itt lehet és te sem akarod, hogy… (végigmutat a majdnem átlátszó hálóingén, melyre a férfi észhez térve odalép mellé.)

Férfi: De szívem még nem mondtad el, hogy… (párja ledobja magáról a takarót és  a nyakába ugrik)

Nő: Drágám, hogy milyen buta is vagyok, a szerelő csak holnap jön. Mit szólnál hozzá, ha folytatnánk, amit (fejével az ágy felé int), csináltunk. (a férfi nem hagyva magát szólni akart, de a nő megcsókolta és kisebb léptekkel visszamentek így az ágyhoz, ahova a nőt ledobta, aztán a férfi is követte.)

A fény lemegy a színpadról és sötét, jelenetváltás.

 

7. jelenet

A fény feljön, a pár az ágyban fekszik, előttük egy tévé, kezük együtt, ujjuk összefonódva, melyet a férfi megcsókol, a nő pedig kuncog egyet. Aztán mind a ketten felülnek és a párna alól elővesznek jegyzetfüzetet, tollat, felveszik a szemüvegüket és elkezdenek írni.

Férfi: Szerintem az előjáték, tegnapihoz képest nagyon jól sikerült.

Nő: Kicsit túl hosszú volt. Útközben pedig elestél a nadrágodban, ami inkább volt vicces, mint tüzes, szívem. Ezt jegyezd fel a jövőre nézve. (a férfi bólintva egyet, gyors jegyzetelésbe kezdett, aztán megállva gondolni kezdett)

Férfi: Mielőtt elkezdenék, menj el mindig fogat mosni. (a nő erre leellenőrizte a szájszagát, a férfi látva is reagált rá.) A gond nem azzal volt. Hanem, a két fogad között beragadt zöldség szárral, amit minden egyes mosolyod során, egyre jobban ki tudtam venni, hogy az egy saláta levél igazából. (a nő a száján belül a nyelvével végigsimított a fogain belül és megtalálva, szégyenlősen elmosolyodott, majd leírta ezt.)

Nő: Amikor ezt csinálod. (kezét felemelte és ujjait körbe-körbe forgatta, majd lemutatott az ölébe.) Odalenn. Maradjunk annyiban, hogy a villanykörték hamarabb felvillanyozódnak, mint én. Szóval a technikádon még sokat kell javítani. (a férfi és a nő is ír, majd megállva eszébe jutott még valami.) És igen, amikor éppen csinálod (újból lemutat.) Állandóan engem nézel, (kuncogás, lassan átmegy nevetésbe, kezével illusztrálja a mondatát), azokkal a nagy szemekkel, miközben ott… (nevetésből hahotázásba, nem fogja vissza magát, aztán lecsendesedik, könnyeit törli.), hát apukám, mindig meg tudsz nevettetni. (a férfi csak bólintva lejegyzi ezeket.)

Férfi: Ha már itt tartunk, akkor én is megemlítenék valamit. (a nő erre a tollát a kezébe véve, a papír fölé helyezte.) A nevetésed. Szívem, te lehetsz a legbájosabb nő az egész világon (megsimogatta az arcát, ott marad a keze), de ahogy nevetsz, az olyan, mint mikor a krétát végighúzzák a táblán. Ha csak belegondolok (megrázkódik), libabőrös leszek tőle. (visszahelyezkedik az oldalára és ránéz) így pedig, nagyon nehéz (a nő ölébe mutat), oda koncentrálnom. (elmosolyodik) Ugye megérted, drágám? (a nő visszamosolyog és megértően bólint egyet, miközben jegyzetel.

Nő: Nem jól osztod be az idődet az ágyban. Semmire nem hagyhatsz időt, hogy rendesen kiélvezhessem. Ráadásul úgy lihegsz a nyakamba, mint, ha éppen a maratont futottad volna le, (egymásra néznek, nő mosolyog), pedig csak annyi a dolgod, hogy szeress. (férfi bólint, jegyzetel gyorsan.)

Férfi: Állandóan utasításokat osztogatsz, és ha egyszer rájövők, hogy mit akarsz, egyből már mást mondasz helyette. Irányítás mániás vagy, mint ha egy tábornokkal bújnék ágyba. (kezével az irányokat mutogatva, erős gesztikuláció, még az lepedőn is bemutatva a menetelést) Ha északról jövők, akkor délről kéne a rohamot indítanom, aztán az utolsó pillanatban, nyugatra küldenek és keleten már megint átszerveződik az egész. Kielégíthetetlen vagy, egyszer túl sok, máskor pedig túl kevés, (egymásra néznek, férfi mosolyog), pedig csak annyi a dolgod, hogy szeress. (a nő szintén erre bólint, jegyzetel, majd mind a ketten félreteszik a tömböt és a tollat, elővesz a párna alól egy távirányítót.)

Nő: (ránéz a férfira, ő pedig vissza rá) Készen állsz?

Férfi: Igen. Nézzük meg. (a tévé felé fordulnak és elindítják.)

A háttérből, felvétel-szerű sercegés szűrődik ki a fokozódó erotikus nyögések közepette. A nő és a férfi újra elővéve a jegyzeteket, nagyban írogatnak, miközben a szemüket egy-egy pillanatra visszahelyezik a képernyőre. Halkan suttognak valamit a másiknak, de azt már nem hallani a tévétől. Aztán lassan lemegy a fény, a hangok elhalnak és sötét, jelenetváltás.

 

8. jelenet

Fény be, ágyon felülve egymást átkarolva csókolóznak, majd fokozatosan eltávolodnak és lefekszenek az oldalukra, mely közben a háttérben gondolatok hangzanak el.

Nő: „Mosnom kéne. A szennyes tartóm már felböfögi a ruhákat, annyi van benne. Vagy inkább holnap?

Férfi: „ Oh Istenem! Oh szent Szűz Máriám! (kis szünet) A meccs! Hogy is felejthettem el és éppen a kupadöntőt!  Talán haragudna, ha ezután bekapcsolnám a tévét? Ah, biztosan nem.

Nő: „ A szemetet pedig biztosan nem vitte le. Bűzlik az egész konyha tőle. Pedig hányszor kértem már meg rá. A focira persze mindig emlékszik. Talán szólnom kéne neki, hogy tönkrement a tévé? (hatásszünet) Ah, fölösleges.”

Férfi: „Ajaj, mindjárt tüsszentek. Márt megint azt a sampont használta, amire allergiás vagyok. Koncentrálj, koncentrálj és gondolj másra, mint például a mai meccsre. Igen, ez az, már múlik is el. Csak tudnám, hogy miért csinálja mindig ezt velem?”

Nő: „Most meg miért vág ilyen fura képet? Még hajat is mostam neki, éppen azzal, amit ő vett nekem. Bár a tény az tény, hogy kicsit fura szaga van, de selymesebb lett tőle, ami a lényege is.”

Férfi: „ (nagy korgás) Éhes vagyok. Úgy megéheztem egy jó szendvicsre, azt hiszem láttam is egyet a hűtőben.”

Nő: „ Oh, a csudába! (kis gyomorkorgás) Remélem nem hallotta meg, még jó, hogy csináltam magamnak egy szendvicset.”

Férfi: „Tegnap elfelejtettem elvinni a postára a számlákat. Ezért biztosan meg fog ölni.”

Nő: „Tegnap elvittem helyette a számlákat a postára. Nem mondtam neki, majd rájön, hogy nem találja, és akkor felforgatja az egész lakást értük. Nagyon jó napom lesz.”

(Közben már egymás mellé fekszenek le, mosolyogva, nevetve közben.)

Férfi: „Nélküle már is nem tudom, hogy hol lennék.” Azt hiszem egy bárban a haverokkal, csajokat szednénk fel.”

Nő: „Nélküle? Egy milliárdos jachtján feküdnék és napoznék a tenger közepén. A pasi az első szerelmem volt, és ha akkor igen-t mondok neki, akkor talán… „

(Már egymás mellett fekszenek, befelé fordulva, kis szünet)

Férfi: „Szeretlek!”

Nő: „Szeretlek!”

A fény lemegy, sötét és jelenetváltás

 

9. jelenet

Fény felkapcsolva, az ágyból kikelnek, egymásnak háttal fordulva, ülnek a szélén, elkezdik felszedni a ruháikat és öltözködni.

Nő: (közben öltözködik tovább, nem fordul a partnere felé.) Holnap nem lesz jó.

Férfi: (ugyanaz, azaz instrukció) Rendben.

Nő: (kis szünet, aztán megszólal) Gondolkodtam.

Férfi: Én is. De nem akarok fájdalmat okozni senkinek.

Nő: Én sem.

Férfi: Legfőképpen neked nem. (erre mind a ketten megállnak, a nő a fejét felé forgatja, de útközben meggondolja magát)

Nő: Nem kell féltened. Nagylány vagyok már. (feláll és most a felsőjét veszi fel.)

Férfi: Tudom. (feláll szintén, megigazítja a ruháját, majd megáll és felé fordul.) Szóval mi legyen? (a nő erre megfordul, kicsit bólint, aztán mondja.)

Nő: Nem tudom. (erre mind a ketten lemennek a földre és az ágy alól kiszedik a cipőjüket, közben megy a párbeszéd tovább.)

Férfi: Szeretem őket.

Nő: Én sem tudok másképp gondolni rájuk.

Férfi: Egyben félek is.

Nő: Rettegek, ahogy csak te.

Férfi: Ez nem élet.

Nő: Élet az, amit annak hiszel. ( a végszóra felállnak és újra egymással, háttal felveszik a cipőjüket, beszéd folytatódik.

Férfi: Legyen még egy.

Nő: Csak egy? Hogy megtudjuk?

Férfi: Igen. A péntek?

Nő: Jó. Este a szokott időben? (felállnak és az ágy elé kezdenek menni.)

Férfi: Már is várom.

Nő: Várunk. (megállnak ott, a kezükkel át akarják karolni a másikat, a szájuk is egyre közelebb ér, míg nem így maradnak.)

Férfi: És meddig?

Nő: Ameddig csak kell. ( a fény lassan kialszik, közben a mozdulat megy tovább, a csók megtörténése után, sötét lesz. Utolsó jelenetváltás.

 

10. jelent

Az első jelenet folytatása, fény tölti meg a színpadot, a páros a színpad szélén ül. A férfi erősen liheg, homlokáról törli az izzadtságot. A nő haja össze visszaáll, csodálkozó, meredt tekintettel és földöntúli mosollyal az arcán nézz ki.

Férfi: (lihegve, kapkodva szedi a levegőt) És most…. milyen… volt?

Nő: (felé fordulva, szó nélkül megcsókolja és ugyan abba az állapotba visszakerül.)

Férfi: Ez az! (fúj egy nagyot) Szóval akkor mindenben?

Nő: (becsukva a szemét, körforgást végez, miközben mosolyog, közben válaszol rá.) Mindenben. (újabb körzés) Egyszerűen mindenben. (szájába harapva, hümmög hosszan.)

Férfi: (arcán diadalittas mosoly, egyben a kimerültség jelei is, egy pár pillanatig még ez megy végig, míg nem a nő arcáról eltűnt a mosoly.

Nő: (elkezd gondolkozni és mikor rájön, akkor levegőt is alig kapva fordul a férfi felé) Te?

Férfi (ezt hallva felé nézz.) Mi van? (kezdi átvenni a partnere félelmét.)

Nő: (lassan és tisztán kiejtve minden szót) Használtunk mi óvszert? (a férfi a kérdéstől ledermed, ezt látva a nő lassan kifordul a közönség felé, melyet a társa is követ utána.)

Arcukon a rémület és a kilátástalanság jelenik meg, bánatos mosoly a szájon, majd a kép kimerevedik, elsötétül minden, és vége.