Ti nektek

Emlékszem, az első viccekre,

mik tőlem jöttek,

aztán visszafelé sültek el,

de ti mindvégig mellettem

voltatok.

Emlékszem, az első rímekre,

miket nektek olvastam fel,

aztán visszamentem, ahonnan

érkeztem,

de ti mindvégig követettek.

Emlékszem, az első könnyekre,

miket én magam ejtettem,

aztán hagytam hagy essenek,

de ti mindvégig vigasztaltatok.

Emlékszem, az első mosolyokra,

miket tőletek kaptam,

aztán örültem, együtt veletek,

és ti mindvégig itt lesztek.

Most várom az új emlékeket,

miket megoszthatok veletek,

aztán emlékezünk a régre,

és vissza a jelenre….

A jövőt mi magunk formázzuk,

akár le is fényképezzük,

emlékeket hagyunk nyomunkban,

akár egy képet is,

majd az utókor mesél rólunk,

akár egy fényképalbum

hogy ti, kik mindvégig

velem lesztek.