A 3 Vándorfi (mese)

Hetedhét országon is túl, a végtelen tengerek kellős közepén, az erdők és mezők zöldes sűrűjében, előttük tornyosulva EstPadub zajos kis városa, melynek szélén volt egy kis faház, ahol is élt a 3 Vándorfi. A legidősebb volt Legmagasabb, a középső volt Legerősebb és legfiatalabb testvér, pedig Legfélősebb.

Mások mindig furcsán néztek rájuk, hiszen elnevezésük ellenére, teljesen az ellenkezőjük volt rájuk jellemző, mely megjegyzések csak úgy lepattantak róluk, éppen a legkisebb testvérük fejére, fájlalja is, azóta. Ők hárman alkották a királyi testőrség elit alakulatát, akinek elszánt küldetése volt, hogy megkeressék, és bíróság elé állítsák a hírhedt, Piroska evő, törpökkel kuglizó, rettegett aranyhajszabdaló, Hófehérkét bekormozó farkast, Vigyorit. Éppen a házukból kilépve indultak útnak az erdőbe, mert a városi pletykák szerint a gazfickó az Igazhazug fánál ütötte fel búvóhelyét és talán ott végre nyakon, csíphetik. Elől ment Legmagasabb, aki még a fák koronáján is átlátva szemlélte az előttük lévő utat, melyet úgy tett meg, hogy testvérei bakot tartottak neki.

Középen Legerősebb karját nem féltve, ökleivel csapkodni kezdte az összes akadályt előttük, mely miatt sokszor meg kellett állniuk, mert testvérük minden egyes fával összeveszett és addig nem tágított, míg egy ágát le nem törte visszavágásként. Hátul, pedig Legfélősebb, aki éppen a legújabb kiadású, „Hogyan kelljünk át egy erdőn, illetve a fától nem látom erdőt”, útmutatót olvasgatta, és ez alapján utasítgatta társait, hogy merre menjenek. És így mentek mendegéltek, közben is fegyverüket előkészítve figyelték az erdő sötét zugait, hátha banditák támadják meg őket. A legidősebb kardját fogta, a középső baltáját szorongatta, míg a legkisebb a hátán lévő hatalmas hátizsákot cipelte, tele mindenféle túlélő felszereléssel, mely közben a könyvével egyensúlyozva próbált nem elesni. Míg nem a fák közül egy fehér paripán lovagló szőke herceg ugrott ki eléjük, aki meglátva őket, azonnal üzletet ajánlott nekik.

- Mindannyian kaptok fejenként 3 aranytallért, ha üldözőmnek, azt mondjátok, hogy a másik irányba mentem. – mind hárman hevesen bólogatni kezdtek, hisz egyetlen és egyben legelső jól fizető küldetésük, Vigyori elfogása volt, de mert ez még nem sikerült, szó szerint le voltak égve.

- Rendben van. – kezükbe nyomta a pénzt, majd hallva a fák sűrűjéből, hogy valaki közeledik, hirtelen felsikoltott, úgy, hogy még a közelben lévő madarak énekelni is elfelejtettek, és a gyors életstílus változtatás jegyében, pedig bevonultak a Posta osztagba. – Úristen már itt is van! – rémüldözött a herceg, és mint akit a puskából lőttek ki, úgy rohant fejvesztve, a lova, pedig próbálta utol érni.

Ekkor a fák mögül egy gyönyörű szőke leány lépett ki kék báli ruhában, aki meglátva a 3 Vándorfit, azonnal kérdőre vonta őket.

- Hol van?! Éppen a bálról rohantam idáig, hogy utolérjem az én szerelmetes szívem szerelmét, hogy együtt lovagoljunk bele a naplementébe, amikor ő véletlenül ott felejtetett engem, így hát követve szilaj paripájának nyomait, rohantam utána, hogy beteljesüljön véges végzetes végzettünk. – kezét összefogva sóhajtozott a boldogságtól, amikor kíváncsian méregette a 3 testvért.

- Nem tudjátok merre ment, véletlenül? – mindegyiküknek eszébe jutott a hercegnek tett ígéretük, de Legfélősebb mindig is szerette a boldog befejezéseket, ezért nem akart az útjába állni, így már szólásra nyitotta volna a száját, amikor testvérei ráültek, ő meg a súlyuk alatt eltűnt.

- Sajnos nem tudjuk kedves… - mondta Legerősebb, ki a nők nyelvén is értett, hetente többször is, Cédrus Lilivel, Ibolya Széppel és Rózsa Bögyivel, bár az mindig változó volt, hogy előbb kihez megy és végül kivel ér véget a hét.

- Hoppos Mária. – mosolyodott el csábosan. – Szóval biztos nem tudjátok merre ment? – a középső belegondolt, hogy mi lenne, ha kibővítené a hetét a lánnyal, azzal, ha segítene neki, amikor váratlanul a táska és a bátyai közé került.

- Mint mondtuk, sajnos nem tudjuk. – a leány szomorúan tovább állt és közben az ég felé kiáltozta szerelme nevét, hát, ha az meghallja, mire valamiféle mozgást vett észre egy bokorban, melybe azonnal beleugorva el is tűnt.

3 Vándorfi kilenc arany tallérral gazdagabban mentek tovább, és mint mindig óvó figyelemmel kísérték a fákat, hát, ha hirtelen az erdő sötétjéből valami megtámadná őket. Míg nem Legmagasabb felnézve az ég felé megállapította, hogy éppen dél van, mely miatt nem látta az előtte lévő fát, így egyenesen neki ment, melytől az ágak is megremegtek. Egy harkály ezt, pedig látva féltékenyen csak tovább verte csőrével a törzset, míg nem egy mókus fel nem jelentette csendháborításért.

Letelepedtek a fa tövében, Legfélősebb a hátizsákból előhúzott egy asztalt és rajta a megterített háromfogásos ebédet, majd a rajta lévő kis zsebekből három széket vett elő. Elfoglalva a helyüket, egyből falatozni is kezdtek. Gyorsan bekanalazták a még meleg húslevest, majd az ököl nagyságú töltött káposzták tűntek el a tányérúkról, mely helyét nem sokáig  az asztalról lelógó almával hántott, meggy darabos, csokiban megforgatott, vanília rúddal megtömött, barackos rétes kapta.

Aztán jóllakottan dőltek hanyatt székükben és 5 pernyi pihenőben egyezve meg, ejtőztek. A körülöttük lévő sövény mögül váratlanul egy reflektor lámpa dugta ki a fejét, föntről egy mikrofon ereszkedett a testvérek felé, míg nem egy kamera jelent meg a sűrű zöldből. Majd az erdőt betöltötte egy finom női hang.

- És most kedves hölgyeim és uraim láthatják, ahogy a 3 Vándorfi elfogyasztva megérdemelt ebédjüket sziesztázni kezdett. Láthatják, hogy a testvérek még ekkor is, csak is azon törik a fejüket, hogyan kaphatják el a hírhedt gazfickót, Vigyorit. –  Legmagasabb leesve a székről tovább horkolt, Legerősebb álmában a közeli fát ölelgette és győzködte, hogy legyen a negyedik a héten, míg Legfélősebb a fején tartva középen kinyitva a „A vadász és a vad, avagy te melyik vagy?”, könyvét, mely közben elszenderedett.

A fák mögül egy fekete hajú nő lépett ki kezében egy mikrofonnal, háta mögött felbukkanva társai a kamerával és a többi eszközzel, mellyel követték a bátor riportert. Majd a 3 Vándorfi asztalához leülve kiegyenesedett és elordította magát.

- Ennyi! – erre a testvérek meg sem lepődve a hirtelen jött kiáltáson, azonnal felvették támadó állásukat, de mikor meglátták, hogy csak egy nő volt, visszaaludtak.

Aztán lassan nyitogatni kezdték a szemüket, és lassan méregetni kezdték az ismeretlen hölgyet, aki magához intve az embereiket, azonnal utasításokat kezdett osztogatni.

- Feri legközelebb sokkal gyorsabb legyél! Ádám hol volt a fény, mikor beléptem! Judit a sminkem elkenődött, a következő felvétel előtt javítsd ki! És emberek hol volt a hangosítás?! – mire befejezte a 3 testvér már felállva leste a hangos nőt, mikor az felállt és mindegyikükkel kezet fogva megint beszélt.

- Üdvözlöm önöket, nagy megtiszteltetés találkozni önökkel, a nevem Kamerás Vágó kisasszony. A szerződéseket elküldtük maguknak, aláírásukat már rá írtuk, elfogadták a feltételeket, meghallgattuk az önökét, mi pedig nagyban bólintottunk rá. – a testvérek összenéztek, és lassan hátrálni kezdtek, mely Legfélősebbnek nagyon nehezen ment a nagy hátizsák miatt, közben a nő a stábja felé adta ki a további utasításait.

- Vége az ebédszünetnek az emberek! Feri a kamerát! Ádám, mi lesz azzal a fénnyel?! Judit! Tudod mit, hagyjuk, inkább szerez nekem egy pulykás szendvicset, héj nélkül legyen meg olívabogyót is kérek. – az emberek össze visszarohangáltak teljesítve gyorsan a riporter parancsait, míg a nő visszafordulva már hűlt helyét találta a 3 Vándorfinak.

A testvérek folytatták útjukat, míg végül elérték az erdő közepén található Igazhazug fáját, melynek lombkoronája között meglátták Vigyori vigyorgó szőrős pofáját.

- Azonnal gyere le és ad fel magad Vigyori! – kiáltották oda neki a testvérek, mire a farkas röhögve rajtuk elbújt a fák ágai között.

- Ha el akartok kapni, akkor először le kell, hogy vigyetek innen! – nem kellett kétszer mondani nekik és már is a fához állva felmásztak egymásra.

A Legfélősebb volt legalul, arra állt rá Legerősebb és az ő vállaira Legmagasabb, akinek keze már majdnem elérte a fa tetejét, amikor egy ág az arcába csapott. Így hát a középső testvér próbálta meg a kezével elkapni a farkast, aki az előző próbálkozáson még mindig a hasát fogta a nevetéstől.

Míg nem a fa erre már kinyitotta a szemeit és meglátva a behatolót, ágaival az oldalát kezdte csiklandozni, melytől Legerősebb is leesett. Így hát Legfélősebb is megpróbálta, elővett a hátizsákból egy kerti ollót és az eléje kerülő ágakat, mint egytől egyig levágta, és már majdnem fent volt a tetején, amikor a fa megszólalt.

- Ha még egyet lépsz, elárulóm a könyved végét! – dörmögte oda neki, melyre a legkisebb testvér megijedve gyorsan le is mászott bátyjain.

Vigyori eszeveszetten röhögött rajtuk fent a fán, és már könnyeivel küszködve próbálta megfarkasolni magát. De a 3 Vándorfi nem adta fel, Legerősebb és Legmagasabb fegyvereiket felemelve harci kiáltásban törve ki próbálták szétkaszabolni a fát, aki ezt meglátva egyik ágát meglendítve elsöpörte a két férfit. Közben Legfélősebb olvasni kezdte, „Az igazság oda át van, a hazugság meg amott” című lebilincselő sci-fi történetet, mely közben támadt egy ötlete.

Testvérei nem ismerve meghátrálást a hátizsákból kihúzták a családi ágyút, melyet beállítottak a fa elé. Már készek voltak az egekig röpíteni, vele együtt Vigyorit is, amikor célkeresztben meglátták testvérük alakját, ahogy a törzshöz beszél.

- Igazhazug fája bocsásd meg, hogy rád támadtunk. Mi vagyunk a 3 Vándorfi és éppen a megátalkodott Vigyorit, kerestük, aki a lombod között bújt el. Segítesz nekünk?– a fa meglátva a csöppnyi embert megszólalt.

- Igen! – erre a bátyjai is odajöttek hozzá, és elismerően néztek kis tesójukra

- Akkor leadod nekünk? – a fa mintha elgondolkozott volna, majd váratlanul megszólalt.

- Nem! – Legmagasabb és Legerősebb visszamenve az ágyúhoz, újra élesíteni kezdték, melyet meglátva Legfélősebb már is kitalált valamit.

- Te most hazudsz! – melyre a fa elmosolyodott.

- Igen!

- Akkor leveszed nekünk? – a legfiatalabb testvér derekára téve a kezét várta a választ.

- Nem! – de a fa ellentmondva a szavának, ágaival lombkoronájába nyúlva megfogta Vigyorit, aki már nem tudott elmenekülni a csavaros levelek elől.

Ezt meglátva a bátyjai gyorsan összekötözték a leérkező farkast, aki rájőve, hogy elkapták már nem is volt igazán nagy nevetni valója, így vigyorgása morgássá változott.

Elbúcsúzva a fától, amelyik mint kiderült szerette megtéveszteni az embereket azzal, hogy amit mondott és tett néha nem volt egy és ugyanaz. A 3 Vándorfi visszafelé messziről elkerülték Kamerás Vágó kisasszony stábját, akik éppen egy egymás hátán álló új állat együttest, interjúztatót meg.

- És mindegyikük be van oltva veszettség ellen, mert szeretném, ha készülő klipjükben, mi közben énekelnek, kiéheztetett farkasok ellen kéne menekülniük. Csak gondoljanak bele a nézettségbe. Na mit szólnak? – a 3 testvér a választ már nem hallva meg tovább mendegélt, míg nem kiérve az erdőből, bementek a városba, ahol is tovább adva a hatóságoknak Vigyorit felvették a pénzt érte.

Így hát a 3 Vándorfi boldogan tartottak hazafelé, zsebükkel tele aranytallérokkal, amikor hirtelen egy szőke hajú fiatalember rohant el mellettük. Megállt mellettük, de alig bírt megszólalni annyira lihegett, de végül sikerült neki.

 - Megmondtam neki, hogy eltévesztettem a palotát és én Hamupipőkét kerestem, de azt mondta, hogy mi örökre összetartozunk. – erre a herceg hátrafordult és egy nagy porfelhő közepette meglátva Hoppos Máriát fehér lován vágtázva felé. – Ez nem az én boldog befejezésem! – szaladt el majd utána nem sokkal következett a hölgy is, aki szemében a szerelemmel üldözte tovább kedvesét, a testvérek, pedig hazaérve, végre megpihenhettek.