Az első Challenge-ről
Nézz fel az égre
és várd.
Nézz le a földre
és éld át.
Lehetsz kicsi,
vagy nagy,
az érzés megmarad.
Károk.
Szilánkok.
Darabkák a homokban,
így épül fel önmagad.
Nézz fel az égre
és várd.
Nézz le a földre
és éld át.
Egy út van csak,
dönts balra vagy jobbra,
mindenki másfele,
rebbenők,
sietők,
mindenki szerte széjjel,
de bejárjuk az ösvényeket,
ismerős képeket idézet fel,
mert már jól ismerjük,
a sarkon,
a kanyaron,
meglátjuk és nézzük,
majd tovább is megyünk.
Nézz fel az égre
és várd.
Nézz le a földre
és éld át.
Egy után,
jön a többi.
Ki lesz az elején
és ki marad a végén?
Ki az első? Ki a többség?
Válasszunk egyet,
mindközül csakis engem!
Adjon irányt,
mutassa az utat!
Adjon esélyt,
életünkhöz célt!
Adjon reményt,
hogy mi…
Mi legyünk!
Változik minden,
változunk mi is vele.
Az irány az övé lesz,
reményből rakjuk alá,
lépéseit követjük,
kezünk - lábunk őt szolgálja,
döntésére ölünk.
Alatta a vénák elpattannak,
vérző nyomokat hagy hátra.
Lesz ő.
Mi meg az út,
amin jár.
Nézz fel az égre
és várd.
Nézz le a földre
és éld át.
Hittem nektek,
de csalódnom kellett,
kenyeret, bort és még több
ígéret,
egyik sem volt elég nektek.
Hittem bennetek,
de hibában éltem,
siker, öröm és még több
csoda,
nem ismeritek a szót sem.
Hittem magamban,
de nem kellett volna,
születés, élet és nyomok, hogy
léteztek,
nem becsültük meg semmit sem.
Mégis ma már megértem,
ember légyen az, ki
a földön nyugszik,
de a csillagokat akarja,
feje alá dugni.
Nézz fel az égre
és várd.
Nézz le a földre
és éld át.