Csak egy báb
Jelen
Fekete márvány padlón fekszem
saját szemembe nézek szembe
benne az űr, a sötét végtelen
nem látom, hol van már a vége
testem csak egy játék,
de lelkem nem lesz övék.
Pendül a zsineg,
mozdul a váll,
mozdul a láb.
Pendül a zsineg
Húzzák a kötelet,
fejem emelked,
szemem fölenged.
Húzzák a kötelet
Minden lánc egyszerre,
lábammal állítanak előre,
gerincemmel felemelnek.
Minden lánc egyszerre
Csomókat kötnek belőle
beállítanak legyek valaki
mindig más valaki
Csomókat kötnek belőle
Láthatatlan személy partnerem
táncolok, csókolók, teázok
Láthatatlan személy ellenségem
verekszek, temetek,nevetek
Fekete márvány padlón fekszem
saját testem kicsavarva hever
rajta a vér, alvadt élet
nem látom, hol van már a vége
testem csak egy játék,
de lelkem nem lesz övék.
Múlt
Üres vagyok.
Üres a testem héja.
Üres és kong a mélységtől.
Feneketlen csupasz ürességtől.
Nincsen hangom, csak ha
más adja.
Nincsen szemem, csak ha
más adja.
Nincsen életem, sem szellemem.
Nincsen lelkem, sem énem,
majd egyszer észrevesznek
és újra játszhatok a nézőkkel.
Hozzám ér
mozgatja a fejemet
mozgatja a kezemet
Hozzám ér
Testet ad
lélegzek újra
mozgok újra
Testet ad
Belém nyúlsz
cselekvésre késztetsz,
de hol vagyok én?!
Belém nyúlsz
Húsomba markolsz
többször erőszakolsz,
és én itt vagyok!
Húsomba markolsz
Fájdalmat okozol
tovább játszol velem
Fájdalmat okozol
tovább rángatsz engem
Tele vagyok.
Tele a testem koporsója.
Tele és zajong a fájdalomtól.
Tengernyi mély sötét kíntól.
Van már hangom bárcsak,
ne lenne.
Van már szemem bárcsak,
ne lenne.
Van életem, meghalt szellemem.
Van lelkem, meghalt ő is vele,
majd egyszer elmúlik
és megint elmúlik.
Jövő
A szemétből vettél észre,
te vagy egyetlen reményem.
Kivettél a feledésből,
te vagy egyetlen megmentőm.
Karodban vittél otthonod felé,
tested melege óvta meg elmém.
Éreztem, ahogy ver a szíved.
Éreztem, ahogy újra szeretnek.
Simogatod arcomat
a por és retek tűnjön el
a seb és genny tűnjön el
Simogatod arcomat
Kötszerrel gyógyítasz
a karom újra erős lesz
az elmém újra tiszta lesz
Kötszerrel gyógyítasz
Lágy hullámokba teszel
mossa le a bűnt és mocskot
mossa le a régi barna koszt
Lágy hullámokba teszel
Elvágtad rabláncomat
nincsen többé más akarat
nincsen többé más szavak
Elvágtad rabláncomat
Én vagyok,
te voltál az én megmentőm.
Én vagyok,
te vagy most az istennőm.
A szemétből vettél észre,
ahol újra ember lettem.
Kivettél a feledésből,
ahol megint emlékeznek.
Karodban vittél otthonod felé,
ahol megtaláltam a fényt.
Éreztem, ahogy ver a szíved,
éreztem, ahogy beléd szerettem.