Rövidek

Diktálni most kell,

először húzd meg jól a zsineget,

majd másodszorra gyere ide,

és beléd súgom, hogy csak

élvezed a kínt.

Hogy diktálni kell most itt.

Diktálni most kell,

végül tedd köréd a koszorúd kerekét,

majd tapsolj és ugorj a sötétbe,

és a végén súgom még, hogy csak

élvezed a kínt.

Hogy diktálni kell most itt.

A csókoddal ölsz meg engem

 újra és újra tegyed meg.

A csókoddal altass el engem

újra és újra tegyed meg.

A csókommal hagy ébresszelek fel,

hisz álmodban élek,

hagyj keltselek fel,

újra és újra megteszem.

Vonalak.

Mennek a vonalak, sietnek tova.

Vonalakat húzok a sötétben.

Mennek egyenesek, vadul rohanva.

Vonalakat véssek a falra fel.

Mennek kerekek, prüszkölve pattognak.

Vonalakon megyek, de elkéstem onnan,

hová nem visz busz, hajó sem légiposta.

Vonalak a földön, síneké válnak,

elvisz engem messze, messze és tovább.

Szisszenés

Csalsz hegyen, völgyön keresztül,

dombon túl, még sertés farán is túl,

nem bújhatsz el.

Vettél eszet, boltban, sikátorban,

hivatalban, hol kamatozol ezzel,

hol fertőzöl ezzel,

nem bújhatsz el.

Csókkal puhítódtad anyád arcát,

bölcsőben, iskolában, temetésen,

hideg mámort égetsz szájakra,

hazug nyelved már kígyót mardoss,

de nem bújhatsz el,

mert én ott leszek

és rálépek a nyelvedre.

Figyelmet kérek, egy percre,

szavakba öntőm tettemet,

levágtam a sárkány fejét,

megkértem a lánya kezét,

süvöltő dobzengéssel kísért felé

hideg igazsággal fejemet vetté,

tintámat öntőm elétek.

Figyelmet kérek, csak egy percre.

Tej

Megkívántam, mint egykor mindent,

kortyolni egyet, mint egykor mindent.

Kiömlött tej a macskakövön,

egerek nyalják föl a földről.

Savanyú lett az édes nedv,

romlott lett a meleg éden.

Már-már késő, beette a

cement és a tégla,

egyre csak folyik le a

csatornis szájába.

Tölts ki tüdőmet illatoddal.

Tölts ki szememet világoddal.

Töltsd be testem lelkeddel.

Töltsd be lelkem testeddel.

Így legyünk mi ketten,

egy testben és egy lélekben.

Ott volt előttem egy pillangó,

kinek hangja csak az enyém volt.

Ott volt előttem egy madárka,

kinek érintése csak az enyém volt.

Ott volt előttem egy angyal,

kinek szíve csak az enyém volt.

Ott volt előttem egy csillag,

kinek kezét rég elengedtem.

És ott van előttem egy nő,

kinek hangja, selyme, szíve,

keze bárcsak enyém lenne.

Mit érnél velem?

én csak dalokat szövők a létben,

és elképzelem milyen is lenne,

hogy a felhők felém nyúlnak,

és a nap meg csókot dobna.

Mit is érnél velem?