Lacrimosa

Ébredj és kélj fel!

Hallgasd meg énekem,

hazámat sirató léleknek.

Könnyzáporom hull a földjére,

áztatja finom bőrcipelőket,

piros sziromba öltözött nőket,

kik, miért örülnek boldogságukban,

kapott szerény gazdagságukban,

mikor mi haltunk halálnak halálával,

kapott fehérgőzt gyenge orcánkba.

Elsírjuk a fájdalmat

vele húzzuk bőrünk, s életünk

le a kanális torkába.

Cseppenként lesz nedves,

szétázott kicsiny földi fekhelyem,

ő, én aztán ők,

egymásba ugrottunk,

egymáson aludtunk.

Cseppenként lesz nedves,

szétmállott kicsiny földi testem,

magammal vittelek Drágaságom,

széttörtek, levágtak, de te itt

mindig egyben maradsz.

Cseppenként lesz nedves,

szétesett kicsiny földi csontvázam,

szikkadt ajkam végleg lezárul,

átkot csókolok idegen földbe,

mely engemet meggyalázott.

Hazámat sirató léleknek,

hallgasd meg énekem!

Csak ébredj és kelj fel!